Könyvet olvastam

2009.02.10. 15:56

Szerbusztok, kedves emberek!

 

Na jó, ezt viccből írtam, tudom, hogy nem olvassa senki. Igazából jelenleg nem is érzem fontosnak, hogy valaki olvassa, inkább azért írom, hogy archiválva legyenek a gondolataim, mert a közvetlen utódaim számára szeretném egy kicsit rendszerezve és minél veszteségmentesebben átadni. Annyi exhibicionizmus azért mégis van bennem, hogy iderakom, de tudjátok mit? Csapjatok érte pofán káposztás piroggal, mint ugye Andrij Sevcsenkót, amikor a falubeliekkel együtt menekült a csernobili sugárzás elől, höhö. Ti pedig, indexes rendszergazdák, nagyon vigyázzatok, légyszi, nehogy valami adatvesztés áldozatául essen a blogom, mert egyelőre lusta voltam magamnak is elmenteni. Rendesen cseréljétek a kazettákat, vagy valami ilyesmi!

Szóval megbetegedtem, és mikorra már eléggé rosszul lettem ahhoz, hogy az mentességet adjon egy napi aktív családi élet alól, akkor aztán olyat tettem, amire talán évek óta nem volt példa: elolvastam egy könyvet, méghozzá Révai Gábor "Beszélgetések nem csak tudományról - Csányi Vilmos etológussal és Lukács Béla fizikussal" c. művét. Én ugyebár a lustaságomon és a rendkívüli szétszórtságomon kívül sokáig azért is nem írtam, mert tisztában vagyok azzal, hogy egy félművelt, értelmiséginek semmiképpen nem nevezhető, így aztán a középosztályt alulról jó esetben is éppen csak közelítő valaki vagyok, és mit ugassak itt, mikor egyrészt nem sok haszna lesz annak amit írok, másrészt meg nevetség tárgyává is tehet. Na, de ezt a könyvet elolvasva meg kellet látnom, hogy a nagy gondolkodók is, ha elkalandoznak a saját szakterületükről - márpedig ezt szívesen teszik -, akkor felületes és elhamarkodott ítéleteken alapuló elméleteket képesek gyártani, amiben még én is találok nem egy hibát. Messze a kocsmai okoskodások szintje fölött vannak, persze (igaz, pont ma hallottam a domokosi Szász Jánosról) de azért valószínűleg nem érik el azt a szintet, hogy az amerikai stratégiai döntésekhez használt tanulmányokkal vetekedjenek :)

Csányi Vilmos pl. az egyik mondatában arról beszélt, hogy nincs erkölcsi értelemben jó és rossz közösség, később viszont azt mondta, hogy ami a félelmen alapul, az a számára nem közösség. Nyilván az első esetben mint természettudós nyilatkozott, másodszor pedig mint a társadalmunk tagja, de nem figyelmeztetett, hogy ugyanazt a szót most más kontextusban kell értelmezni (sőt, ami még rosszab, hogy ezt talán saját megában sem tudatosult ott és akkor). Igaz, a kérdező is annyira provokálta, hogy az már szándékos hibára kényszerítéssel ér fel. Na, meg azt is be kell látnom, hogy ha engem kérdezne valaki úgy, mint őt, megközelítőleg sem tudnék olyan okosakat mondani, és amúgy is, kritizálni mindig könnyebb, mint alkotni, amint erre a feleségem bölcsen rávilágított.

Mindezeket az enyhítő körülményeket figyelembe véve azért elmondhatom, hogy sok más felszínességet is tapasztaltam a gondolataikban, pl. hogy mi magyarok ezt így mondjuk, és a magyar aztán ilyen meg olyan különleges nyelv, amitől mindig a falnak megyek, de sajnos több példát most nem bírok visszaidézni, viszont így szerencsére a blogbejegyzés is rövidebb lesz.

Na, erre fogtam Konrad Lorenz, a Tükör hátoldala c. művét, hogy na, majd ez a nagy formátumú gondolkodó helyreállítja a társai becsületét, és egyébként is a felsőbbrendű német elme kiköszörüli az abszurdisztáni szellem által ejtett csorbát, de nem. Ő is jött azzal, hogy a német nyelv így különleges meg úgy különleges, és különben is, mi, németek vagyunk a legilyenebbek meg a legolyanabbak... Na, jó. Ők aztán biztos ismerik minden nép lelkét és nyelvét, így aztán tudják, hogy az övüké a legilyenebb meg a legolyanabb. Aztán meg fogja magát, realistaként nekiesig az idealistáknak, és rendkívül leegyszerűsítő módon kijelenti, hogy az ókori görög természettudományok azért satnyultak el, mert Platónnal az élen mindenki idealista volt, és inkább filozófusok akartak lenni, mint természettudósok. Jó, lehet, hogy ez is szerepet játszott, én nem értek hozzá, de ennyi lenne az egész? Ennyivel el lehet intézni? Elsorvadtak egyáltalán?

OK, azt látom, hogy minden tekintetben felettem álló emberekről van szó, és inkább az ő gondolatait használja a társadalom, mint az enyémeket, de mivel gondolkodó létükre megláttam bennük a gondolkodásában esendő embert, úgy döntöttem, hogy mostantól mégiscsak blogolhatok. Persze, jobb lenne, ha még elolvasnék sok mindent (most pl. a Bibliát irányoztam elő, de úgyis túl lusta vagyok hozzá), és korban is érnék még hozzá, de mindegy, bele is csapok a lecsóba.

Na, legutóljára a Tükör Hátoldalában a realizmus és az idealizmus ellentétéről olvastam, úgyhogy most azokat a gondolataimat összegzem (vázlatosan, mert jó álmos vagyok), amiket eddig erről gondoltam, és még nem felejtettem el.

 

Hát, ugye, ez a Platón valami olyasmit mondott, hogy ugye a konkrét, mindenféle sallanggal felruházott dolgoknak van valami sallangmentes absztrakt képe, az idea, ami talán előbb volt, és magasabb rendő, mint maga a dolog. Én ezen talán főiskolás koromban gondolkogdtam utoljára igazán, és akkor elintéztem annyival, hogy biztos tévedett. De be kell látnom, hogy a buta fejemmel nem tudhatom, hogy tényleg tévedett-e. Amúgy is, mi a tévedés? Mi az igazság? Na mindegy. Tudjátok mit? Most az jutott az eszembe, hogy ha PLatón ezt gondolja, akkor biztos belülről, a szubjektum felől halad az objektum felé. Egy MATERIALISTA/ATEISTA természettudós számára ez a haladási irány természetellenes, de miért ne haladhatnánk ebbe az irányba. Sok gondolatom van erről, de erre ma nem lesz időm. Annyit talán előrebocsátanék, hogy hívő létemre azt a materialista gondolkodásmódot egyáltalán nem tartom üldözendőnek, sőt nagyon is rokonszenves nekem, de azt hiszem, máshogy is lehet ezt gondolni, és hogy a kettő nem biztos, hogy esmásnak ellentmond, és ezért megéri egymásnak esni.

Mindegy, egyelőre maradok az eredeti gondolatomnál. Szóval abból indultam ki, hogy az ideáknak a dolgok elé helyezése a sorrend megfordítása, hiszen az ideák tulajdonképpen az emberi agy, az emberi tudat absztrakciói a dolgokról. A lényeg megragadása az információ megfelelő feldolgozása útján. Előbb volt tehát a dolog, csak aztán az idea, és az idea pedig nem objektív valóság, hanem csak az emberben, még inkább az emberek közötti kommunikációban jelenik meg (és hogy talán csak ezért tud ilyen tisztán megjelenni az egyes ember tudatában, mert az evolúció által kitermelt beszédkészség létrehozza mint szót vagy a nyelv más elemét (de leginkább szót, azt hiszem)). Ezzel inkáb Konrad Lorenz pártján állok. De igazából nem tudom, hogy Platón igazán objektív létezőként gondolt-e az ideákra, mert ha nem, akkor nem mondanám ki olyan vehemensen, hogy tévedett.

Szóval akkor a kérdés mondjuk, legyen az, hogy a "való világ" csak álom, és semmiben sem lehetünk biztosak azon kívül, hogy "Gondolkodom, tehát vagyok", vagy pedig egy objektív valóságban élünk, amely ugyanúgy létezi, mint mi. Nos, szerintem a kérdés boncolásakor kár lenne áskálódni, pörlekedni (azon, hogy ki ölt meg kit ;). Végül is én úgy gondolom, hogy a saját létezésemen kívül semmiben sem lehetek teljesen biztos. Még azt sem tudhatom, hogy mit jelent az, hogy "létezni", csak azt, hogy valami olyasmi történik velem, amit joggal nevezet létezésnek. De hogy ez nem csak valami álmodás-e? Ezt nem tudhatom, és valójában TELJESSÉGGEL LÉNYEGTELEN is. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a rajtam kívüli világ létezése annyira következetes, konzisztens módon történik, hogy az egyszerűség kedvéért nyugodtan tekinthetjük objektíve létezőnek. Ez a hozzáállásom persze biztosan túl pongyola egy filozófus számára, a természettudósok pedig eddig is valósként kezelték a világot, úgyhogy sok újat nem mondtam.

Konrad Lorenznek nagyon tetszett az a gondolata, hogy minden megfigyelést (valószínűleg ezért "Kísérlet" a mű alcíme) az objektív világ történésének és a saját megfigyelő apparátusomnak (érzékszervek + agy) a kölcsönhatásaként kell értelmeznem. Vagyis a világot egy szűrőn keresztül látjuk, és ez a szűrő bennünk van. Mnden megfigyeléskor figyelembe kell tehát venni a szűrő torzító hatását, és lehetőség szerint korrigálni a kapott eredményt. Ilyen szűrő pl. az, hogy az elektromágneses hullámokból csak egy kis hullámhossztartományt vagyunk képesek a saját érzékszerveinkkel felfogni (a látható fényt), és ezt is erősen meghamisított formában. Hullámhosszak helyett ugyanis színeket látunk, a szemünk pedig az egyszerűség kedvéért ezt a lineáris frekvenciaskálát körré hajlítja, és a fizkában egyáltalán nem létező színkeverés illúzióját hozza létre. Ezzel nagyon sok vizuális információ elveszik (a fül is nagyon sokat veszít ilyen egyszerűsítésekkel), de legalább olcsóbban megvalósítható a színes TV és a színes nyomtatás. (Az utóbbi két mondat okoskodásai nincsenek benne a könyvben, ezek a saját fiatalkori gondolataim.) Hozzátehetjük azt is, hogy képtelenek vagyunk tudomást szerezni pl. a molekulákról, atomokról, szubatomi részecskékről, erőterekről és még nagyon sok olyan dologról, amiről nekem a leghalványabb fogalmam sincs.

Mégis van fogalmunk ezekről a dolgokról, mert évezredek tudósgenerációi egymás vállára állva már képesek eléggé messze látni ahhoz, hogy megalkothassák ezeket a fogalmakat. Persze ezeknek a fogalmaknak, gondolatoknak az összesége nem az objektív valóság, csak annak a gondolati modellje, vagyis egy szűrt dolog, csak itt a szűrő nem csupán egyetlen emberben volt. Az egész emberiség végezte a külvilágból érkező jelek feldolgozását, és egyelőre így sikerült korrigálniuk. Folytatják még a munkát, alakul a modell, folyamatosan próbálják minél inkább közelíteni a valósághoz, de azért nehéz ez a munka, mert a (talán) megismerhetetlen világ ismeretének hiányában nem látható, hol, merre kell a modelt formázni ahhoz, hogy közelítse az eredetit. Persze, tisztában vanak a modell tökéletlenségével, és készek mindig akár radikális változtatásokat, újrakezdéseket is végrehajtani. Így építik, fejlesztik tehát a szabad gondolkodók az emberi tudományt, a legértékesebb építményt, amit mi emberek létrehoztunk. Hatalmas eredményeik vannak (gondoljunk csak a holdraszállásra, a csecsemőhalandóság visszaesésére, géntechnológiára, stb.), amelyek mind azt mutatják, hogy jó úton járnak. Persze, a tudóstársadalom is emberekből áll, hatnak rájuk a társadalomból jövő nyomások, a különböző nézetek híveinek küzdelmei pedig sokszor nem kifejezetten nemesebb módon történnek, mint a politikusok küzdelmei, de a tudomány épül, kiszórja a rosszabbat, beépíti a jobbat.

Egyébként arról, hogy miért épül ilyen gyorsan az utóbbi időben, arról azt gondolom, hogy ennek (talán többek között) az az oka, hogy megnőtt a népsűrűség, differenciálódott a munkamegosztás, nőtt a megtermelt, felhasználható javak mennyisége. A tudomány fejlődése pedig visszahat az említett folyamatokra, így ördögi/angyali kört hoz létre, exponenciálissá téve a gazdasági növekedést. Végül is a középkorban is a legsűrűbben lakott területeken (Pó völgye, Németalföld) volt a legfejlettebb a technológia Európában. Egyébként a Révai Gábor könyvében szereplő mindkét tudós optimistának tűnt az emberiség jövőjével kapcsolatban. A tudomány általában minden problémát megold, igaz minden megoldás melléktermékeként tíz új probléma keletkezik. Ha a megermelt javak többsége anyag és energia helyett inkább információ lenne, akkor talán elég sokáig folytatódhat az exponenciális növekedés, mondta Lukács Béla. Így akár még az is lehet, hogy átvészeljük a klímaváltozást, és megmentjük a tudományt, ami mindabból épül fel, ami a leginkább emberré tesz minket. Nagy érték ez, és így megkockáztatóm, hogy a bolygónkon az ember a legnagyobb kincs. Érdemes tehát "megmenteni a bolygót" akkor is, ha ezt csak a saját érdekünkben tesszük. (gyk: Alapvetően nem értek egyet George Carlinnell annak ellenére, hogy nagyon tetszik az előadása.)

A bejegyzés trackback címe:

http://urleny.blog.hu/api/trackback/id/tr83934885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

mikethebiker 2012.10.02. 19:29:21

seggfej lajos miért nézel fotókat ha nem értesz hozzá hüjje gyerek és még égeted is magad commentekkel te gyökér