Kedves emberek!

Talán nektek is feltűnt, hogy az utóbbi hónapokban megtöbbszöröződött a humanitárius katasztrófák által sújtott közel- és kicsit távolabbi -keleti és -déli országokból Magyarországra érkező menekültek száma. Mivel nem tudok róla, hogy az utóbbi időben akkora változás állt volna be a szóban forgó forrongó területek életében, ami indokolná ezt az ugrásszerű növekedést, akár még azt sem tartom kizárhatónak, hogy egy tudatos erő szervezi ezt a népvándorlást, hogy destabilizálja Európát. Javítsatok ki, ha cáfolhatatlan bizonyítékaitok vannak ennek az ellenkezőjéről, de ha valaki így akar kiszúrni velünk, arra enyhén szólva be fogok rágni.

A problémára válaszul a magyar kormány nekiállt gőzerővel kerítést építeni. Egyes nyugati elemzők szerint ezt azért nem kellett volna meglépni, mert ezzel csak arra ösztönözzük a migránsokat, hogy húzzanak bele, és jöjjenek át, amíg tudnak. Na de ez miért baj?! Nem úgy volt, hogy szükségünk van bevándorlókra, és örülnünk kell nekik? Vagy ez egy olyan freudi elszólás volt, ami rávilágít arra, hogy a liberálisok sem örülnek azért annyira a menekültáradatnak?

Egyébként is elmérgesedett társadalmi vita dúl a kérdésben, a bevándorlás támogatói és ellenzői egyaránt ölre mennének az igazukért. A "haladó szellemű" sajtó fényképein minden menekült kisgyerek vagy gyönyörű nő, az "Orbán Lapjáról Kitiltottak Társasága" pedig nem átall azzal érvelni, hogy nem kell attól tartanunk, hogy a muzulmánok megerőszakolnak itt bárkit is, hiszen otthon ezért halálbüntetést kapnának, tehát százszor is meggondolják, érdemes-e. Eddig úgy hallottam, a halálbüntetésnek nincs elrettentő ereje, erre most kénytelen vagyok megtudni, hogy nemcsak hogy nagyon hatékony, hanem egyenesen az iszlám erkölcsi felsőbbrendűségének záloga.

Egyszer már kifejtettem, úgy látom hogy: az idegengyűlölet nemhogy egyidős, hanem nyilván öregebb, mint maga az emberiség. Csoportokban élünk, dolgozunk, hasznos túlélési technika hát, ha rokonszenvezünk a saját csoportunk tagjaival, és gyűlöljük más csoportok tagjait. Azt hiszem, az idegengyűlölet szinte(?) minden esetben elkerülhetetlenül fellép, ha egy közösség úgy érzi, hogy fennáll a veszélye annak, hogy egy másik, idegen közösség számbeli vagy más (pl. gazdasági) fölénybe kerüljön hozzá képest, életteret, erőforrást "bitoroljon" el tőle, stb.

A muzulmán bevándorlók pedig különös félelemmel töltenek el minket, európaiakat, ami nem véletlen: A nyugati társadalom atomizálódott, a nagycsalád vagy a még tágabb vérségi csoportok kötelékei nagyon meglazultak. Magunk döntjük el, hogyan alapítunk családot, nem pedig a szüleink, akiktől felnőve elköltözünk, eltávolodunk. A munkának és a saját atomi családunknak élünk, nincs bandánk, ami mögöttünk állna, ha esetleg szemet szemért, fogat fogért módon akarnánk vérbosszút állni a minket ért sérelmekért. Önbíráskodás helyett jogállami irányba mozdultunk el. Bizonyos szemszögből nézve erőszakmentes, együttműködő ez a fajta társadalmi berendezkedés, más szempontból viszont magányos, egymástól elidegenedett egyénekből áll, és mindenki a maga szerencséjének a kovácsa: Mindenki azt kapja, amiért saját maga megküzd; ha elbukik, utcára kerül. Egy ilyen széttagolt társadalom egyedei védtelenek a szorosabb szövésű muszlim (vagy itthoni példával élve cigány) társadalom tagjaival szemben, ugyanakkor falanszter-szerkezetű hangyabolyként együttműködve hatékonyabban érünk el bizonyos célokat.

A másfajta társadalmi berendezkedés mellett a vallási, ideológiai, családi életbeli különbségek (másság tolerálása, nők egyenjogúságához való ragaszkodás, stb.) sem elhanyagolhatóak. A többségi társadalomtól nagyobb csoportokban elkülönülő bevándorlók évszázadok alatt sem integrálódnának annyira, hogy egynek érezzék magukat a többségiekkel. Ez persze önmagában nem baj, hiszen a nálunk élő zsidók is ragaszkodnak a saját identitásukhoz, és a közel-keleti keresztények is megőrizhették azt, amíg az ISIS rájuk nem rontott.

Szeretnék hinni benne, hogy a békés multikulti berendezkedés hosszú távon fenntartható, de azért néha túlzónak érzem azt a belülről érkező nyomást, ami gyakorlatilag csak a nyugati civilizációtól várja el, hogy felnőttként viselkedve eltűrjön, elviseljen, toleráljon minden bevándorló idegen kultúrát. Ahogy ezt nem várjuk el mondjuk egy "primitív" törzsi társadalomtól, ugyanúgy nem várhatjuk el a vidéki Európától sem, mert bizonyos fokig az is olyan hagyományos társadalom, amelyet bennszülöttként valamennyire megillet az "idegenkedés joga". A multikulti természetes közege a metropolisz, nem a kisváros, főleg nem a falu!

Hosszú vívódás után sem tudom eldönteni, hogy mi a nyugati civilizáció legnagyobb értéke: a kereszténység vagy a liberalizmus? Talán nem is jöhetett volna létre a liberalizmus a kereszténység türelmessége nélkül, és a kereszténység sem lehetne egyre inkább emberarcú a liberalizmus nélkül. Szóval ha a valaminek örülök ma Európában, az a modern liberális kereszténység. De vajon az újonnan bevándorló iszlám elég liberális lesz-e ahhoz, hogy integrálódjon és ne akarja elpusztítani a mi kereszténységünket és liberalizmusunkat?

Nem csorbulna a liberális és szekuláris jogállamiság egy iszlám többségű és vezetésű európai országban? Vagy mi lenne ha a harmadik világháború épp egy Európában hatalomra jutó, iszlám holokausztot indító szélsőjobb kormány ténykedése nyomán törne ki? Tartok tőle, hogy mindkét fenti lehetőség bekövetkezhet a jövőben, mert képtelenek leszünk a harmonikus együttélésre. Ha csak nem változunk meg alaposan mi, nyugatiak is. Én azonban nem szeretném, hogy az európai civilizáció történelmében törés következzen be, mert hiszem, hogy az egész emberiségnek szüksége van ránk a jelenlegi formánkban, különösen most, hogy az egész Föld bolygó válság előtt áll többek között a globális felmelegedés kapcsán. Mindezt összefoglalva meggyőzhető vagyok ugyan az ellenkezőjéről, de azért úgy látom, hogy stratégiai szempontból nem szerencsés nagyszámú muzulmán menekültet tartósan befogadnunk.

Viszont azt sem mondhatjuk, hogy azonnal menjenek vissza, ahonnan jöttek, nem a mi gondunk, ami velük történik. Vállaljunk felelősséget értük! Nyújtsunk segítséget nekik! Aki már elkecmergett idáig, hadd kapjon szállást, enni, inni és egy pár jó szót, törődést! Támogassuk a konfliktuszónákhoz közeli menekülttáborokat és befogadó országokat! Ha kell, indítsunk keresztes hadjáratot az ISIS ellen! Segítsük a háború sújtotta országok újjáépítését és politikai konszolidációját! De ne olyan manipulatív és haszonleső módon, ahogy az USA azt jelenleg teszi. Ha magunkra haragítunk egy népet, mondjuk azzal, hogy általunk támogatott bábkormányt ültetünk a nyakukra, azzal nem nyerhetjük el a szimpátiájukat. Ha pedig egy nép gyűlöl minket, azt egyszerűen nem tudjuk legyőzni. Mindig megtalálja a módját az ellenállásnak, és félő, hogy egyre véresebb módon.

Vállaljunk értük felelősséget, mert az emberiség, sőt az egész Föld egy nagy család, és sok nehézséggel nézünk szembe így együtt, amelyek közül ez a népvándorlás messze nem a legnagyobb. Mi, gazdagok segítsük a szegényeket, hogy megerősödhessenek, mert az ő erejükre is szükség lesz az előttünk álló nehézségek leküzdésében. És ne csak az idegenek szegényeivel törődjünk, akik most hirtelen megjelentek a radarernyőnkön, hanem a saját első világbeli szegényeinkkel is, akik mindig velünk vannak! A szegények felzárkóztatása azt eredményezi, hogy a rendelkezésre álló emberi erőforrás összességében jobb minőségű lesz, és jobban boldogul az egész társadalom.

Legyünk tehát egy kicsit baloldaliak, és karoljuk fel a gyengéket! De a legjobb, ha ezt nem egy adott ideológia vagy eszmerendszer szigorú keretei között tesszük, mert annak általában rossz vége van. Egy elvtelen belterjes uram-bátyám hagyományos törzsi rendszer lehet, hogy kevéssé hatékony és esendően emberi, viszont egy merev ideológia uralma általában pokoli: Ki szeretne az katolikus inkvizíció, a muzulmán ISIS vagy a materialista kommunisták diktatúrájában élni? Vagy hogy mindezt a gyakorló keresztények nyelvére lefordítsam: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."

Megélhetési bűn

2012.09.01. 22:20

Kedves magyar közösség!

 Ramil Safarov kiadatása — és az arra adott örmény reakciók — hallatán ismét elszomorodtam. Azerbajdzsán a legkisebb teketóriázás nélkül alázott porig minket, Örményország pedig egy pillanatnyi hezitálás nélkül szakította meg velünk diplomáciai kapcsolatait. El tudom képzelni, hogy a magyar vezetők tényleg úgy tudták, hogy Safarov legkorábban évek múlva kaphat kegyelmet, és Azerbajdzsán szándékosan viselkedett ilyen otrombán, hogy kénytelenek legyünk elítélni a lépésüket, ezáltal lehetetlenné téve a magyar állampapírokról szóló tárgyalások folytatását (a gyaurnak tett eskü, ugyebár). Ők megkapták, amit akartak, és pofátlanul leléptek a szajréval. Bottal üthetjük a nyomukat.

 Azt gondolom tehát, hogy a magyar kormány nem azért nem tiltakozik Azerbajdzsán döntése ellen, mert előre tudták, mi fog történni, hanem mert köpni-nyelni nem tudnak a megdöbbenéstől, de titkon azt remélik, ha jó csicskák leszünk, Azerbajdzsán virítja a hárommilliárd eurót. Mindeközben Azerbajdzsán egyre otrombábban próbál megsérteni minket (pl. kedélyesen, sőt talán túlzásokkal kiszínezve nyilvánosságra hozzák a titkos tárgyalások részleteit), mert eszük ágában sincs — és nem is volt soha — magyar államkötvényt venni, és most minket akarnak rákényszeríteni arra, hogy a becsületünkön esett folt miatt "önként" elálljunk ettől az üzlettől.

 Sajnos úgy tűnik, bármilyen politikai játszmába is fogunk, egyszerűen nincs ütőkártya a kezünkben. Magyarország nem rendelkezik sem tőkével, sem értékes ásványkincsekkel, sem erős hadsereggel. Még a nálunk gyengébb szomszédaink is könnyedén csapják le az aduászt az asztalra, ha ellenünk játszanak, mert a trianoni döntés óta előnyös alkupozíciót biztosító túszként él náluk sokszázezer magyar, míg mi a kis számú nemzetiségünkkel tojásokon lépkedve vagyunk kénytelenek a kedvüket keresni. Igaz, a Fidesz hatalomra kerülése óta mintha bátran eltapostunk volna pár tojást, és hát ha kicsit távolabbra tekintünk az időben előre meg hátra, nem biztos, hogy nekik nincs vesztenivalójuk...

 A jelenben maradva azonban sajnos azt láthatjuk, hogy nem csak gyengék vagyunk, de a helyzetünk is eléggé szorult (elmútnyócév, ugye, meg elmúlt húsz év, meg az azelőtti negyven év, Trianon, Mohács, stb.), és hát addig-addig vergődött Magyarország a kelepcében, hogy végül megélhetési bűnözésre adta a fejét. Safarov kiadása bűn volt. Még néhány ilyen, és joggal sújt le Magyarországra a három csapás törvénye. Elárultuk éppen azt az Örményországot, aki maga is hozzánk hasonlóan, sőt még sokkal inkább megbűnhődte már a múltat és a jövendőt.

 Vajon, ha — teszem azt — Portugáliában tartanának NATO továbbképzést, és ott egy magyar katona lemészárolna és románt, akkor Portugália kiadná nekünk? (Mondjuk róluk ezt speciel pont el tudom képzelni ;-) És ha kiadná, itthon kegyelmet kapna? Remélem, nem. Vagy ha román ölne magyart, Romániában kegyelmet kapna? (Sajnos ezt megint csak el tudom képzelni.) Szóval a bűnünk biztosan nem példátlan, de mégiscsak bűn. (Na meg persze Safarov sem feltétlenül maga a sátán: simán lehet, hogy Margarjan megalázóan viselkedett vele, amitől elborult az agya. Ettől függetlenül járt volna neki az életfogytiglan.) Szóval, szégyellem, hogy ennyiszer lepaktálunk a sötét oldallal. Ott volt ugye Németország a második világháborúban, legutóbb az Asszad rezsim, most meg Azerbajdzsán (ahol állítólag nem számít bűncselekménynek egy örmény megölése!!!). Megtanulhattuk volna, hogy a sötét oldallal kokettálni hosszú távon nem kifizetődő!

 El tudom képzelni, hogy Orbán Viktornak most érdemes elgondolkodnia a lemondáson. Csodát akart tenni, rengeteget dolgozott érte, kis híján belerokkant, de a kegyetlen küzdelem idealista ifjúból elkezdte talán túlságosan is pragmatikus politikussá változtatni. Olyan lett már, mint egy kemény harcokban megedződött keresztapa. Nem annyira, és akkor, mint ahogy az ellenségei beállítják, de mégis. Könnyen lehet, hogy nincs nála alkalmasabb ember az ország vezetésére, de nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy egy jól kivitelezett lemondással erkölcsi katarzist hozhatna Magyarországnak. Ki tudja? Te biztos.

you.jpg

 Hát, a legfontosabb probléma az, hogy csal a műszer. Nade félre a tréfával. Miért is van egyáltalán antiszemitizmus? Absztraháljunk! Miért létezik idegengyűlölet? Úgy gondolom, az idegengyűlölet nemhogy egyidős, hanem nyilván öregebb, mint maga az emberiség. Csoportokban élünk, dolgozunk, hasznos túlélési technika hát, ha rokonszenvezünk a saját csoportunk tagjaival, és gyűlöljük más csoportok tagjait. Azt hiszem, az idegengyűlölet szinte(?) minden esetben elkerülhetetlenül fellép, ha egy közösség úgy érzi, hogy fennáll a veszélye annak, hogy egy másik, idegen közösség számbeli vagy más (pl. gazdasági) fölénybe kerüljön hozzá képest, életteret, erőforrást "bitoroljon" el tőle, stb.

 Nyilván ezért van az, hogy magyar nemzetre nézve igazságtalan trianoni békekötés után a nagyszámú magyar kisebbséggel megterhelt szomszédos nemzetek a teljes kiszorításunkra törekszenek, sőt bizonyos értelemben félnek tőlünk, mi pedig féltőn óvjuk a kevés határainkon belül megmaradt kisebbséget, ezzel próbálva egy kis jóindulatra bírni a szomszédainkat, akik számára a túszul ejtett külhoni magyarok kiváló zsarolási potenciált biztosítanak.

 És ugyanez félelem az oka a némely magyarokban élő cigány vagy zsidógyűlöletnek is. Nem annyira erkölcsi, mint inkább szociológiai, etológiai kérdés ez. Az antiszemitizmus azonban az idegengyűlöletnek egy különös megtestesülése: saját, nemzetközileg elismert neve van. Sőt, az USA külügyminisztériuma kiemelten vizsgálja, mint az adott ország fontos paraméterét. Miért ez a kitüntetett szerep? Nos, a zsidók maguk is különleges nép. Elkergették őket a földjükről, de kétezer év múlva visszatértek, és dicsőségesen visszafoglalták. Más kérdés (de egyáltalán nem elhanyagolható kérdés persze), hogy ezt egy szinte már fasiszta diktatúra kiépítése árán tudták megtenni, de akkor is: Melyik másik nemzet tudná utánuk csinálni?

 Különlegesek, mert saját nemzeti vallásuk van, amely évszázadokon át szinte egy az egyes megfeleltetésben állt a nemzettudatukkal. Sőt: a vallásuk tárgya a saját etnikumuk, a nacionalizmusnak egy rendkívül korai formáját megteremtve ezáltal. A vallás és a nemzettudat szoros kapcsolata "üzemmódváltások" lehetővé tételével is biztonságot nyújthat bizonyos esetekben, nemzetiség helyett "mindössze" vallási felekezetként definiliálva önmagukat. A környező népektől való erős elkülönülés lehetővé tette, hogy hosszú évszázadokon keresztül alig keveredjenek a szomszédaikkal, szinte folttalanul megőrizve a tiszta izraeli vérvonalat.

 Ugyanez az erős elkülönülés, ami tehát évszázadokon keresztül nagyban elősegítette a zsidó identitás átmentését a sokszor viharos körülmények között, gyakran természetes idegenkedést, gyűlöletet vált ki a velük együtt élő népekben. A zsidóságnak ez a különlegessége szerintem óhatatlanul elő fog idézni a jövőben is számtalan antiszemita fellángolást, mozgalmat. Míg világ a világ, lesz idegengyűlölet, és ezen belül nagy valószínűséggel antiszemitizmus is. Ez ellen sok mindent tenni nem lehet, a magyar kormányt az antiszemitizmus elleni "küzdelemre" bíztatni meg különösen értelmetlen erőfeszítés. Jóvá szidni nem lehet senkit, úgymond.

 Elkülönülése révén a zsidóság évszázadokon keresztül — bár nagyrészt külső kényszer hatására — kiszorult/kivonult a táradalmi rétegződés bizonyos szintjeiről. A munkamegosztás vertikumának csak egy részében vett részt, de rendkívül hatékonyan ágyazódott be a gazdatársadalmakba. Rendkívül sokat köszönhet nekik az emberiség, magukat pedig némely területeken olyan tökélyre fejlesztették, hogy már nem megalapozatlan a gyanú, hogy bizonyos értelemben felsőbbrendűnek tekinthetőek.

 Én személy szerint nem tartom elképzelhetetlennek, hogy genetikai okokból rendelkeznek magasabb IQ-val, mint ahogy azt sem gondolom lehetetlennek, hogy más embercsoportok pedig nálunk, fehér európaiaknál alacsonyabb intelligenciájúak szintén genetikai okokból. Úgy hiszem, az IQ legnagyobb részéért nem a gének, hanem a környezet felelős, de mégis, miért ne nézhetnénk szembe azzal az esetleges ténnyel, hogy genetikai tényezők is szerepet játszanak ezen a téren? Ha így lenne, az érzésem szerint sokkal inkább arra lenne ok, hogy jobban vigyázzunk egymásra mi, emberek, minthogy a vélt felsőbbrendűségünkkel kérkedjünk és egymás kiirtására törekedjünk.

 Ha már a felsőbbrendűségnél tartunk, azon néhány zsidó esetében, akivel életemben kapcsolatban álltam, nem az intelligenciájukat éreztem kiemelkedőnek, hanem inkább a szorgalmukat, az összeszedettségüket és az elkötelezettségüket. Hogy negatív tulajdonságot is említsek, megfigyelni véltem már-már túlzó önbizalmat és egyfajta gátlástalanságot is.

 Azt hiszem, Magyarországon fontos szakadék húzódik a zsidók és magyarok között néhány dolog megítélésében. Néhány példa ezek közül: Fidesz, SZDSZ, Árpádsáv, holokauszt, illetve az attól való elhatárolódás.

 Úgy érzem, a Fidesznek fontos célközönsége az erős és kizárólagos magyarságtudattal rendelkezők köre. Nem volt jogtalan tehát a "nemzeti oldal" kifejezés. Mivel ebbe a körbe esnek a szélsőjobboldaliak, sőt talán a legtöbb antiszemita is, a Fidesz részéről kisebbfajta politikai öngyilkosság lenne az antiszemitizmustól való nyílt, erőteljes elhatárolódás. Ennek a bizonyos esetekben történő elmulasztása nem antiszemitizmus tehát, hanem csak hatalomtechnikai gyakorlat. Ugyanígy hatalomtechnikai gyakorlat természetesen az elhatárolódás provokatív követelése is.

 Az SZDSZ ugyanakkor erőteljesen a zsidósághoz kötődött, sőt, amint "A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció" című dokumentumfilmből megtudtam, sokkal inkább, mint azt korábban hittem. Elszomorító volt látni, hogy Sebes Gáborral sokkal inkább az "akolmeleg" vagy a mi "kutyánk kölyke" érzés alapján szálltak szembe, mint határozott elvek mentén. Az elvek helyett érzelmekre történő alapozás szerintem nem éppen összeegyeztethető a liberalizmussal...

 Teljességgel érthető azonban, hogy a zsidóság gyanakvással, vagy akár gyűlölettel tekint a magyarságra, hiszen a holokauszttal szinte begyógyíthatatlan sebet ejtettünk rajtuk. Nem tudom, hogy hibáztatható-e a mai magyarság (vagy egyáltalán a magyar nemzet így kollektíve) a holokausztért, de ha igen, csak úgy kérhetünk bocsánatot, hogy erősen elhatározzuk, többé nem fordulhat elő ilyen, mert bocsánatot kérni és kapni csak így lehet. Ha nem vagyunk hibáztathatóak, akkor bocsánatkéréssel ugyan nem tartozunk, de ha meg akarjuk adni a békés (vagy akár szeretetteljes) együttélés esélyét, ugyanolyan erős elhatározásra van szükség.

 Persze, a zsidóságnak is szembe kell néznie azzal, hogy békés együttélés nem lehetséges, amíg bizonyos zsidó származású véleményformálók nem marginalizálódnak amiatt, hogy azt a benyomást keltik, mintha a magyar identitás alsóbbrendű, az erőteljes magyar nemzettudattal megáldott polgártárs pedig automatikusan bűnös antiszemita lenne.

 Azt hiszem, Pygmalion-effektus-szerűen kölcsönösen rontjuk a megítélésünket egymás szemében. Erre egy példa a fentebb hivatkozott dokumentumfilmből, hogy ha csak azért, mert történetesen Fidesz-szimpatizáns vagyok, egy zsidó máris fasisztának tart, aki jobb lenne, ha megrohadna, azt azért én is felháborodottan kikérem magamnak. Ha néhányan közülük — amint a filmben láthattuk — ennyire fontosnak (az elveknél is fontosabbnak) tartják a saját közösségükhöz való lojalitást, akkor miért elfogadhatatlan a számukra a markáns magyar nemzettudat?

 Némiképp lehetetlen küldetésnek tűnik ez a megbékélés. Antiszemita vagyok-e, amiatt, hogy úgy gondolom, nem igazán lehetséges egyszerre két nemzet tagjának lenni? Nem kényszerítenék senkit arra, hogy magyar legyen. Aki zsidó akar lenni, legyen az, aki cigány akar lenni, legyen az, aki viszont magyar akar lenni, azt szívesen befogadom, még ha izraelita vallású vagy akár néger is. (Persze, ha zsidó lennék, a múltból okulva nem biztos, hogy merném vállalni az identitásomat mondjuk egy népszavazáson.) Előállítható-e ipari mennyiségben a magyarokkal szembeni előítéletektől mentes zsidó identitás és a zsidósággal(/cigánysággal) szembeni előítéletektől mentes magyar identitás? Vagy egyáltalán érdemes-e fáradni ilyesmivel? Nem lenne egyszerűbb szabadjára engedni a "fajok" evolúciós versengését? Keresztényként azt kell mondanom, hogy felül kellene emelkednünk az állati versengés szintjén, és különben is, Isten biztosan nem nacionalista (főleg nem hungarista ;-)

 Ha meg akarunk békélni, azon sokat kell közösen dolgoznunk. Lehet, hogy ez a mi munkánk; és nem is kevés!

Schmitt for prezident!

2012.04.02. 15:37

És igen, megtette!

 Azt nem mondom, hogy visszavonom a tegnap írtakat, sőt, még szeretném hozzátenni, hogy Orbánnak nem volt igaza abban, hogy a Schmitt elleni támadások valójában őellene irányulnak. Az ellenzéken kívül a felháborodott tömegnek itt nyilván elsősorban Schmitt-tel, és nem Orbánnal volt baja. Ő csak a küzdelem közben sározta be magát, miközben Schimtt-tet védte. És bár lehet, hogy a neheze még csak most következik, és csúnya, Magyarországra és a jobboldalra káros küzdelmek jönnek most, Schmitt Pál nagyon sok mindent jóvá tett ezzel a lépésével (igaz, kicsit már későn). Ha ezek után csöndben maradna, nem perelne, nem próbálna bosszút állni, hatalmas piros pontot írnék be neki. Ha le is doktorál, még a szenttéavatását is kezdeményezni fogom.

 Na, most mit tud lépni erre a ballib? Nincs Magyarországon demokrácia? A jobboldal elvtelen droidokból áll? Nincs sajtószabadság?

 Köszönjük, Schmitt Pál!

U.I: És ahogy egy kommentelő írta valamelyik blogon: most akkor végre rátérhetünk, mit keresett Oszkó Péter a WizzAir-ben?!

  Ha Orbán Viktor az, akinek látszik (legalábbis az akinek én eddig láttam ;-), akkor Magyarország nagyon sokat köszönhet neki, és a továbbiakban is nagy szükségünk lesz rá. A Schmitt-féle plágiumügy kapcsán azonban felmerülhet, hogy talán mégis csal a látszat.

 Schmitt Pálnak le kell mondania. Lehet, hogy Habony Árpád és a szakembergárdája felkészítette a hitelességét ezzel végérvényesen feláldozó szegény Obersovszky Péter által készített interjúra, de így sem tudott semmi hihetővel előjönni, sőt végképp lenullázta magát. Még hogy kielégítette azt a kritériumot, miszerint "... vagy ... vagy a társadalom számára hasznos új és gyakorlatban hasznosított alkotás bemutatása". LOL. Bődületes csúsztatás. OK, az még elmegy, ha nem ér el új tudományos eredményt, de azért a doktori disszertciónak saját munkának , azaz újnak kell lennie. Attól, hogy nem kötelező új eredményt elérni, a plágium még nem megengedett. Aki plagizál, az nem óriások vállán áll, hanem simán behazudja, hogy ő az óriás. Meg hogy bevállal egy újabb dolgozatot! Mert az ő kedvéért majd csak ennyiből fog állni a PhD cím megszerzése, mi?! És a többéves kutatómunkát mikor fogja elvégezni? Legfeljebb addigra, mire lejár a mandátuma. Méghogy jóhiszeműen járt el?! Hát a Nagy Bartos átkai szakadjanak a fejére! Ezt Schmitt Pál soha nem fogja kimagyarázni. Innentől fogva akárhogy erőlködik, hogy kikeveredjen, csak elássa magát. Rosszat tesz a Fidesznek, a "jobboldalnak" és az egész országnak. Nekünk, magyaroknak (és Magyarország nem magyar állampolgárainak) nem az elnökünk többé. Mondjon le!

 Méltatlan, hiteltelen, a hebegés-habogásával és a szájából kapanyélként kilógó butaságával a hivatalát betölteni képtelen paprikajancsi. És itt kanyarodjunk vissza Orbán Viktorhoz! Miért ő az egyetlen támogatója Schmitt Pálnak? Miért van szüksége erre a marionettbábura? Csak azért, hogy mindent aláírjon? Akkor nem demokrata. Azért mert Schmitt tud róla valamit, amivel zsarolja? Akkor nem hiteles. Persze, azt is el tudom képzelni, hogy csak dacból ragaszkodik Schmitthez: Nem hajlandó kudarcot vallani, nehogy Kövér Lászlónak legyen igaza. (Na, nem mintha Kövér Lászó képes lenne megugrani egy olyan szintet, hogy kételyek nélkül lehetne alkalmasnak nevezni a Köztársasági Elnöki posztra ;-)

 Fut mostanában a Fidesznek és Orbán Viktornak más olyan tevékenysége is, amivel szerintem árt az országnak, pl. a válság közepén a foci eszetlen dotálása, ugyanakkor mérhetetlen forráselvonás a felsőoktatástól, amivel az ország jövőjét temetik el, de ez az erőteljesen szimbolikus Schmitt-ügy, úgy érzem, most mindenkinek átlépte az ingerküszöbét. Talán nem kellett volna annyit adni a szimbolikára, meg a hitelesség látszatának a szüntelen és kínos fenntartására, akkor nem okozna ekkora népszerűségvesztést ez az ügy, mi ;-)

 Persze lehet, hogy Orbán Viktor a népszerűségvesztéstől tartva kihátrál Schmitt mögül, hiszen népszerűtlen, nehezen védhető döntések megszavazásánál is elő-előfordul vele, hogy "véletlenül" a párthűséggel szembe menve szavaz a parlamentben, hogy évek múlva ne lehessen rákenni a döntést, de ha most is csak a nészerűségvesztéstől való félelmében és nem Schmitt méltatlanná válása miatt gondolja meg magát, akkor lehet, hogy már úgyis késő...

 Aki ennyire azonosul az immár illegitim Schmitt Pállal, mint Orbán Viktor, az lassan (vagy nem is olyan lassan) összenő vele, és illegitimmé válik maga is. Ha pedig elveszti a fenomenális szavazatvonzó-képességét, hogyan őrzi meg a hatalmát a Fideszben? Nem lesz már többé az a minden háborút eldöntő nagyágyú, aki eddig volt. Így persze elképzelhető, hogy a Fidesz is búcsút inthet a következő választási győzelemnek, de ha ezáltal Magyarország az erkölcsi megtisztulás, és az árkok betemetésének útjára lép, akkor még az is lehet, hogy megéri.

 Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Mutassuk meg a ványadt nyugatiaknak, hogy egészséges a demokráciánk! Kitört a fülke-ellenforradalom! Előre!

 

U.I: Azzal, hogy a KDNP ki akarja zárni a saját bátorságától megrészegülve egy kissé túlzó küldetéstudattal és egoizmussal átitatva, nem éppen profi politikus módjára — de azért messzemenően helyénvaló módon — nyilatkozó Szalma Botondot a soraiból, tulajdonképpen kihúzta a "keresztény" jelzőt a neve elejéről. Na, jó éjszakát!

Rovott múltunk

2011.07.26. 21:56

 Van a Fidesznek egy-két olyan húzása, ami még engem, az örökös, hűséges Fidesz-szavazót is zavar. Nagyon idegesít pl. ez a kultúrális vonulat, miszerint mégsem vagyunk finnugorok, hanem ázsiaiak, sőt a kínaiak rokonai, meg ilyenek. Na, még csak az kéne. Én finnugor vagyok, világos?! (Persze csak lelkileg, testileg inkább germán).

 Épp az imént hallottam mosogatás közben a Kossuth Lajcsi rádióban egy beszélgetést egy — természetesen amatőr — rovásíráskutatóval, többek között arról, hogy a XX. század elején az MTA hogy elnyomta a rovásíráskutatókat, egyiküket még TBC-vel is megfertőzték, hogy eltegyék láb alól, stb. Arcpálma.

 Egy ponton teljesen hiteltelenné tette magát a "szakértő" (legalábbis szerintem). Azt mondta ugyanis, hogy az eredeti magyar rovásírásból hiányoztak az ékezetes betűk, ezért ezeket a XX. sz. elején kezdték pótolni, de több iskola is alakult ebből a célból, és mivel ezek még ma is versenyben vannak egymással, több rovásírás-változat létezik. Lehet, hogy így van, nem értek a rovásírsához, de az, hogy az eredeti írásrendszerből pont az ékezetes betűk hiányoztak, az meglátásom szerint vagy hülyeség, vagy megkérdőjelezi az egész rovásírás hiteles voltát (ami engem is nagyon elszomorítana).

 Hiszen mik az ékezetes betűk? Azok a jelek, amik az eredeti latin ábécéből hiányoznak. Hogy lenne lehetséges, hogy az egymástól elvileg teljesen elkülönülten kifejlődött latin- és rovásírás pont ugyanazokat a magyar hangokat nem tudja jelölni?! A latin írásnál sokkal korábban meghonosodott rovásírás pont ugyanazokat a pontjait nem fedte le a magyar hangkészletnek, mint maga a jóval később átvett latin?

 Ez szerintem vagy ezt jelenti, hogy a rovásírás a latin mintájára kitalált hamisítvány, vagy azt, hogy a rovásírás ősét kifejlesztő nyelv hangkészlete véletlenül pontosan megegyezett a latinéval, vagy azt, hogy a "szakértő" van nagyon megkeveredve. Remélem, ez utóbbi helyzet áll fenn, akkor viszont nem szabadna berángatni a Kossuth rádióba ismeretet terjeszteni, mert ez óriási felelőtlenség a jövő nemzedékekkel szemben. Még akkor is, ha ez az egész neo-antifinnugrizmus csak a szélsőbb jobbos szavazótábor megszerzését szolgálja. Ha viszont komolyan gondoják, akkor vegyék úgy a fiúk, hogy szigorúan összevonom a szemöldököm. Ami lehet, hogy csak az első lépés...

Tóta W és a nemzet szárnyai

2011.03.22. 17:39

Jó estét, emberek!

 Mivel nem éjszaka van, csak pár percem van a posztolásra, miközben az egyéves kislányom  is nyomkodja a gombokat, úgyhogy vázlatos leszek:

Olvastam Tóta W cikkét a Gripenekről, és egyre inkább az a benyomásom, hogy Worluk egyáltalán nem törekszik az objektivitásra, prekoncepciók mentén írja a hatásvadász cikkeit. Egyszer meg is írtam neki egy kommentben, hogy lassan őróla is megírthatná ezt a szellemi nekrológot.

Amikor meghallottam, hogy EU országok támadják meg Líbiát, én is arra gondoltam, hej, de jó lenne, ha mi is velük mennénk, és nem hagynánk cserben a líbiai forradalmat úgy, ahogy a nyugat 56-ban a miénket. Meg hát egyébként is mi vagyunk az EU soros elnökei, nem ártana kezdeményezőbbnek lenni. Orbán Viktor is megmutathatná, hogy nem csak szóban tökös legény.

A végén kezdeném: Az írja Tóta W, hogy pusztán vadászfeladatokra méregdrága vadászbombázókat vettünk. Hát ez eléggé rosszindulató csúsztatás. A gripenek vadászbombázók, vagyis nem dedikált vadászok, és nem dedikált bombázók. Mindkét feladatra alkalmasak, de nem annyira mint egy specializáltabb gép, mint mondjuk az F-15-ös vagy egy B-1-es. A többféle képesség kombinálása azonban nem luxus, hanem kompromisszum! Az ilyen általános célú gépek nemhogy drágábbak, hanem olcsóbbak a specializált gépeknél! Persze hozzá kell tenni, az F-16 is ilyen általános célú gép, méghozzá a valaha született legjobb kompromisszumos megoldások egyike. Totálisan értelmetlen pazarlás lenne a magyar haderő számára külön vadász és bombázó gépeket beszerezni.

Lehet, hogy jobb lett volna F-16-osokat venni, nem tudom. De katonai szempontból az sem lenne alapvetően eltérő szituáció a mostanitól.

Tényleg büszkén dagadna az én mellem is, ha magyar pilóták bombáznák halálra Kadhafit, sőt erre akár igénybe vehetnénk nyugati bombákat is, de egy ilyen power projection feladathoz mi azért elég kicsik vagyunk. Nem hiszem, hogy a magyar geopolitikában ilyen szempontoknak kell szerepet kapniuk. Miért, talán a 121 Gripennel rendelkező svédek bombázzák a líbiai kormányerőket? Az oszrák légierő 15 - a Gripennél jóval bivalyabb - Eurofighter Typhoonjának bevetése talán szerepel a tervek között? Még az 55 Eurofighterrel rendelkező németek sem bombáznak, ha jól tudom. Akkor mi mit izmozzunk?! Még a franciáknak is rámegy a gatyája a rambózásra.

Persze, lehet szomorkodni azon, hogy nem vagyunk állig felfegyverkezve foyamatosan a legmodernebb szinten tartott támadó fegyverzettel békeidőben is, de az nem mondana ellent a kis állam szent liberális eszményének? Egyáltalán, miből? Biztos vagyok benne, hogy legalább százmilliók kellenének hozzá, és az most mind lemenne a WC-n. Aztán tankolhatnánk újra. Az ilyen jellegű felfegyverkezésnek talán csak akkor lenne itt az ideje, ha a közelünkben is fokozódna a politikai helyzet. Vagy akkor sem, mert Magyarország jelenleg nem úgy néz ki, mintha elegendő erőforrásai lennének ahhoz, hogy akár csak a saját megvédéséhez is fel tudja magát fegyverezni komoly konfliktus esetére.

Óriási gazdasági (és talán hadiipari!) fellendüléshez kellene ahhoz bekövetkeznie, hogy évtizedek kemény munkájával és jóléti állam eszményének teljes mellőzésével képessé tegyük az országot arra, hogy rutinszerűen részt vegyen egy ilyen akcióban. De az igazán nagy játékosokhoz képest még akkor sem rúgnánk labdába. Nem is tudom, hosszú távon van-e esélyünk a teljes önrendelkezés fenntartására. Hát, attól tartok, olyan formában, ahogy a néplélek vágyik rá, nem. Na, mindegy, fel a fejjel! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok (nem csak a jobboldaliak)!

Na, most már végképp abba kell hagynom, mert két gyerek ugrál a hátamon. Viszlát!

UI: Bocs a hibákért, nem volt helyesírás-ellenőrzőm.

Demokrácia v1.99

2011.03.12. 02:00

Kedves emberek!

Már egy éve felétek sem hederítettem. Pedig közben is lett volna mondanivalóm, de az idő meg a szorgalom hiányzott hozzá. Hát ezért nem vagyok egy Modor Tibi... Igaz, az eszem sincs meg hozzá ;)

Na, ez eddig bevezetőnek nem is rossz. Gyorsan nyúlik a szöveg magától, de nyúljon is, nincs időm irkálgatni, reggel fél hatkor a gyerekek kizavarnak az ágyból.

Na, szóval az történt, hogy kaptam egy levelet Szájer Józseftől, hogy a véleményemet kéri pár dologban. Érdekes, valahogy a Szili Katalin is benne van a buliban, csak nem a Fideszbe való átlépést fontolgatja?

Nem akarom ragozni, végül is elküldtem neki a szerény ötleteimet (ne számítson senki Bartos Cs. Istváni szellemi magasságokra), de úgysem fogja elolvasni, úgyhogy nyomatom minden csatornán ahogy csak lehet. Sajnos a bloggerek véleményét nem olvastam el, főleg mert a címekből úgy láttam, mindenki a kedvenc Fideszemet fikázza, és nem voltam abban az idegállapotban (meg időnek bővében), hogy befogadjam ezeket, így bunkó WRITE ONLY módban szólok hozzá az alkotmányhoz.

Szóval, kedves politikusok, nekem a következő ötleteim vannak (nem biztos, hogy pont az alkotmányba passzolnak, de most jutottak az eszembe):

 

  1. Ugye van ez a mi demokráciánk, ahol egy-egy alakulat annál nagyobb formális hatalomhoz jut, minél többek szimpátiáját képes megszerezni a választások idejére. Megnézik, a választók mely rétegei milyen üzeneteket szeretnének hallani, milyen embereket szeretnének látni, és melyek azok, amiket nem foglalt még le túlságosan a konkurencia, és ezeknek kommunikálnak. Az ilyen hatalom forrása tehát végső soron (még ha távoli és ilyen-olyan módon egyirányú is) a személyes kapcsolat, a szimpátia. Nem pedig valami mérhető, "valós" teljesítmény. Így tudta visszahozni Gyurcsány a szarból a választásokat. Elkúrták a munkát, de a fizetséget mégis megkapták, Gyurcsány karizmájának, az ígéreteiknek, a népnek juttatott ajándékoknak köszönhetően.

    Ez eléggé keleties típusú berendezkedés, nem valami teljesesítményorientált nyugati. Mi lenne, ha valami valós teljesítményt is kellene nyújtani a hatalomért? Mondjuk, ha sok okos ember összeülne, kiválasztana pár lényeges gazdasági és/vagy társadalmi mutatót, és megnéznék, hogy ezek tekintetében hogy álltunk mondjuk az EU átlaghoz képest egy parlamenti ciklus elején meg a végén, és attól függően, hogy a ciklus alatt mennyire pozitív vagy negatív irányba mozdultunk az említett EU átlaghoz képest, megfelelő számú virtuális voksot adnának hozzá (vagy vonnának ki) a ciklust befejező kormánypártoknak az új választásokon begyűjtött szavazataihoz.

    Nem tudom, gondolt-e már valaki ilyesmire, de elsőre azt gondolom, ez talán képes lenne arra sarkallni a vezetést (talán még az MSZP-t is!), hogy valami értékelhető, az országot előbbre vivő teljesítményt is nyújtson, ne csak a négyévenkénti egyszeri szavazatmaximalizálásra menjen rá.

    Persze fel lehet hozni ellenvetésként, hogy a nép szimpátiájában a valós teljesítmény is tükröződik, tehát nem kell külön figyelembe venni, meg hogy mi van, ha a vezető egy gonosz, mindenki által gyűlölt diktátor, akitől — bár kiváló gazdasági intézkedéseket hoz, és az oktatás- meg az egészségügyet is nagyban fejleszti —jó lenne már megszabadulni, mert mondjuk zsidótörvényeket erőltet át, stb, stb. De gondolatébresztőnek talán jó. Már ha érdekel valakit. De nem sértődök meg akkor sem, ha nem érdekel senkit.

    Na, jó éjszakát!

    UI: Ja, a második pontot majdnem elfelejtettem:

     
  2. Ha már Nemzeti Hitvallás van, ne hagyjuk már ki belőle a finnugor gyökereket! Szegény szebb napokat látott hantik meg manysik nemsokára kipusztulnak, legalább ennyit megérdemelnének tőlünk még így utoljára, ha már háromezer évvel ezelőttig egy nép voltunk velük!

 

Na, ez gyorsan megvót' Most már tényleg jó éjszakát. (Ha véletlenül címlapra raknátok, holnap párszor azért benézek válaszolgatni, de előre szólok, nem túl sokszor! Köszi a türelmet, viderzén.)

 

Bocs, már csak még egy utolsó: Aki tud, imádkozzon szegény japánokért, és külön köszönöm azoknak a munkáját, akik kiutaztak részt venni a mentési munkálatokban. Together we stand, together we fall.

Napisten hava?

2010.01.02. 17:14

Na, remélem gyorsan a végére érek. Hol is kezdjem? Szóval, egy-két napja szembesültem azzal a nézettel, miszerint nekünk, magyaroknak ősi, a kereszténység felvétele előtti elnevezéseink is vannak a hónapokra (hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%B3nap#.C5.90si_magyar_h.C3.B3napt.C3.A1r). Ezt a naptárt bizonyos oldalakon régi magyar naptárnak, máshol székely naptárnak nevezik, de bennem szörnyű gyanú támadt, hogy talán inkább egy késő huszadik századi kitalálmányról lehet szó, de eddig SEHOL sem találtam erre utaló nyomot, sőt, mintha valami iskolai feladatlapban is szerepeltek volna ezek a nevek:

Január - Fergeteg hava
Február - Jégbontó hava
Március - Kikelet hava
Április - Szelek hava
Május - Ígéret hava
Június - Napisten hava
Július - Áldás hava
Augusztus - Új kenyér hava
Szeptember - Földanya hava
Október - Magvető hava
November - Enyészet hava
December - Álom hava

Mindanozáltal mindazonáltal nekem nagyon hiteltelennek tűnnek ezek a nevek, mert:

 

  1. Minden név a mai modern, mindenféle műveltség nélkül azonnal megérthető, egyáltalán nem elvont elsődleges jelentésével jelöli az adott hónapot. Hihetetlen, hogy több mint ezer év alatt — annak ellenére, hogy kicsit átvitt értelemben, majdnem tulajdonnévként használták ezeket a szavakat, ráadásul elvileg legalább egy-két évszázadig csak tájnyelvben voltak jelen, vagy egyenesen feledésbe merültek (pogány, székely naptár) — semmiféle jelentésmódosulás, sőt, a legkisebb jelentéseltolódás sem ment végbe rajtuk. Ha egy-két hónapnév ilyen jól érthető maradt volna, az még hihető lenne. De kivétel nélkül mind a tizenkettő?!
    Egyik hónap neve sem tolódott el tulajdonnévi irányba, mindegyik teljesen köznévszerű, még az istenségek neve is. Egy évezredekig fennálló, majd évszázadokra feledésbe merült vallás esetében számomra ez tökéletesen hihetetlen. Arról nem is beszélve, hogy ezek a "napisten", "földanya" szavak nemcsak hogy nehezen vészelhették volna át az ezer évnyi kereszténységet, de ráadásul nagyon tankönyvizű, huszadik században bevezetett elnevezéseknek tűnnek. A keresztény hónapnevek között — (www.katolikus.hu/jub/jubmag.html) amelyek elvileg ugye újabb kitalálmányok — több átvitt értelmű, tulajdonnévi irányba eltolódott szó van, amelyeknek az elsődleges, konkrét jelentése nem tárul fel az avatatlan szem számára, pl. "böjt", "karácsony", "pünkösd". Az "ősi" magyar nevek között egy sincs. WTF?

     
  2. Az "ősi" hónapnevek között még olyan sincs, aminek a töve vagy egy ragja régiesnek hatna. Én semmit sem érzek igazán régiesnek ezekben a nevekben, legfeljebb azt, hogy "hava". Az "újabb" keresztény hónapnevek közül a "böjtmás" szerintem elég régies, a mai fülnek nehezen érthető, és igaz, hogy a többi nem annyira régies, de a legtöbb — ateisták számára legalábbis — semmitmondó, utánajárás nélkül beazonosíthatatlan.

     
  3.  A hónapnevek elvileg a magyarság kereszténység előtti pogány korszakában keletkeztek, mégis inkább a már letelepedett, földművelő életformát örökítik meg, pl. "ígéret", "áldás", "új kenyér", "magvető". Az, hogy a magyarság pogány korszakában is jelen voltak ilyen életmódot folytató társadalmi rétegek, úgy tudom nem mond ellen a hivatalos történelemtudománynak, de azért egy-két lovasnomád, vagy legalább valami (nagy)állattartással, mondjuk ridegen tartott szürkemarhákkal kapcsolatos szakszó nem ártott volna a hitelesség végett. Vagy ezeket időközben kigyomlálták? Akkor a napistent és a földanyát miért nem?

     
  4. A hónapnevek elvileg egy ájtatosan vallásos (bár pogány), dolgos falusi nép alkotásai, de az ilyen falusi emberek élete még a huszadik század közepén is annyira különbözött a maitól (főleg a várositól), és annyival többet — főleg a mai városiak számára ismeretlen konkrétumot — tudtak a természetről, a földművelésről, hogy érthetetlen, hogy tudtak minden hónapnak olyan nevet adni, ami tökéletesen érthető még a földművelésről csak felületes ismeretekkel rendelkező 21. századi lakótelepi népeknek is. Semmi szőlőmetszés, birkanyírás, szövés-fonás vagy más olyan dolog, aminek az idejét egy mai városi ember ne tudná beazonosítani?

     
  5. A hónapnevek gyanúsan egységes stílusúak. Mind szelíd, méltóságteljes, emelkedett és költői. A humoros székelyekről nem tudom elképzelni, hogy ne csempésztek volna be valami "Fingós küpü" szerű poénos dolgot a sok szemforgatóan ájtatos név közé.

     
  6. A régi pogány hónapneveink tényleg így egyszerűen, egy az egyben megfeleltethetőek a jelenlegi európai hónapneveknek? Úgy értem, már a kereszténység felvétele előtt is pont tizenkét hónapos naptárt használtunk?

     

Végül is összegezve a dolgot nem mondom, hogy az egész lista egy az egyben hamisítvány, de nem tudom elképzelni, hogy pontosan ebben a formában ősi naptár lett volna. Szerintem legalább egy-két utólagos betoldás van benne, mondjuk az István a király ősi pogány imájának ihletésére, de ha így van, akkor a finnugor rokonságot feltételezhetően tagadó hamisító nagyon melléfogott, mert finnugor szöveget vett alapul: renhirek.blogspot.com/2009_08_20_archive.html. A legjobb esetben talán valami utólagos naptárrekonstrukcióról lehet szó, de gondolom, az nem nevezhető autentikusnak.

Ha mégis tévednék, és ebben a formában haszáljuk ezt a naptárt évszázadok óta, akkor cáfoljátok meg, de lehetőleg ne olyan érvekkel, hogy nemzetellenes köcsög vagyok, hanem mondjuk egy beszkennelt XVII. századi erdélyi könyvlappal, XX. század eleji néprajzi gyűjtéssel, stb. ahol szerepelnek ezek a hónapnevek, vagy legalábbis nagyon hasonlók. Az sem lenne rossz, ha egy tősgyökeres székely mondaná el, hogy persze, gyerekkorában ezeket a hónapneveket használták. OK?

U.I: Annyit még fontos tudni, hogy — amint a posztból gondolom már kiderült — nem vagyok nyelvész, nyelvészettel egy másodpercet sem foglalkoztam életemben az általános iskolai magyarórákat leszámítva, így a fenti kételyek megfolgalmazásán túl már nem terjed a kompetenciám, ezért köszönök minden építő hozzászólást, hasznos információt. Latinul sem tudok egy kukkot sem:(

Szevasztok!

 

 

Olvastam, hogy valahol az Orosz birodalomban folyik a fájlmentes operációs rendszer fejlesztése, mégpedig Phantom OS néven.

A cikkből nekem az jött le, hogy az új rendszer fő tulajdonsága - és egyben fő előnye - az, hogy bármikor is húzzuk ki a számítógép tápcsatlakozóját a konnektorból, bekapcsolás után a gép pontosan ott folytatja a munkát, ahol éppen tartottunk. Namármost, ha ezt tényleg mikroszámítógépeken (PC, laptop, stb.) is megoldották, és nem csak mobiltelefonokon, PDA-kon és egyéb kis rendszereken, akkor én ettől most azonnal hanyattesek. Az, hogy az operatív táron kívül a perifériák, pl. 3D gyorsító (legalábbis a drivereik) állapota is folyamatosan mentve van a merevlemezre, és ez ráadásul nem lassítja a rendszert használhatatlan szintre, az valami egészen elképesztő teljesítmény. Tulajdonképpen gyanakvásra ad okot, hogy talán mégsem erről van szó. De ha mégis, akkor biztosan hanyatt fogok esni.

De mivel a korszerű számítógépek (legalábbis a laptopok) általában lehetővé teszik a minimális energiát igénylő operatív tár áram alatt tartását a számítógép egyéb részeinek kikapcsolása mellett - ez a készenléti állapot / felfüggesztés memóriába -, nem igazán értem, miért volt szükséges küzdeni a szinte megoldhatatlan problémával. Ezzel párhuzamosan úgy tűnik, kihagyták a megszokott értelemben vett fájlrendszert is a konstrukcióból, ami biztosan könnyebben kivitelezhető, de azért szokatlan. Ha tehát ez a dolgok állása, mint ahogy a cikk sugallja (gyanítom, nem), akkor viszont még mindig attól tartok, hogy az orosz lángelme eme szülötte arra a sorsra jut, mint elődei, a szovjet csúcstechológia reprezentatív alkotásai, mint pl. a Buran űrsikló, TU-144 szuperszónikus utasszállító, N-1 nagyteljesítményű hordozórakéta, stb.: A nyugati konkurens termékektől alapvetően eltérő konstrukció, oroszosan zseniális alapötletek, de a rossz menedzsment és a pénzhiány következtében összességében gyenge kivitelezés, és még gyengébb üzemeltetés, végül összeomlás, kudarc. (Igaz, valószínűleg itt nem holmi birodalmi vállalkozásról, hanem a kockázatok alapos kielemzése után beindított profitorientált magánvállalkozásról van szó.)

Na, de most aztán kibújik a szög a zsákból:

Dimitrij Zavalisin fejlesztő szerint a Linux rosszabb a Windowsnál! Ha ezt nem mondta volna, akkor talán nem is írnék, de mivel főként Linux-szal foglalkozom, most a jeges rémület szorítását érzem a torkomon, hogy talán nemsokára nem lesz munkám, vagy valami ilyesmi. Na, jó, tudom, az ingyenes Linux disztribúciók általános célú munkaállomás oprenszerként de nagyon sok tekintetben szerver oprendszerként is fényévekkel kullognak a Windows mögött. Mert ilyen szemszögbő nézve a Linux tényleg megbízhatatlan, átgondolatlan, nem egymáshoz tervezett, de mégis "erőszakkal" összeillessztett részegységekből tákolt, már a három hónappal korábbi verzióval sem kompatíbilis, ötezer különböző eldugott szöveges konfigfájlt szerkesztésével menedzselhető, használható távoli asztal kapcsolat, megfelelő fájlrendszer- és egyéb jogosultságok és még egy csomó hasznos tulajdonság nélküli kalap szar. Minden nap öngyilkos akarok lenni miatta.

Ennek ellenére valahol mégis nagyon szerethető, én is kitartok mellette. Vannak jó tulajdonságai is, de ez a felhasználók elől általában rejtve van. Talán a licenszelése miatt van az, hogy tőkeerős cégek állnak mögé, tolják a szekerét, és tulajdonképpen egymás szekerét is tolják ezáltal, mert az általuk hozzáadott értéket nem tarthatják meg kizárólag a saját Linux alapú termékük számára, hanem a Linux azokat hogolyóként magába építí, közkinccsé teszi. Ezen kívül nagyon sok platformon fut, és az ipar szereplői jól testre szabhatják, ezáltal sokféle különböző terméket (pl. Android) hozhatnak létre belőle. Arról nem is beszélve, hogy mivel nagyon nyílt rendszer, szívesen feltárja, sőt hagyja manipulálni a lelki világát, vagyis a bütykölni szerető rendszergazdák csodákat tehetnek vele (pontosabban kedvükre buherálhatják, ez a felhasználóknak már nem biztos, hogy öröm). A teljesen kereskedelmi disztribúciók, RHEL, SLE, pedig nem is anyira szedett-vedett tákolmányok, álítólag még használni is lehet őket valamire. De hogy ilyen kicsi a piaci részesedése, az mindenestre nem is baj. Egyelőre talán jobb, hogy kicsit békén hagyja a világot. Majd a Phantom OS.

Helyesbítés, 2009.02.11. 21:03:

Kicsit gondolkodtam azon, mit jelenthet a Phantom OS esetében ez a kikapcsolás után ott folytathatjuk, ahol abbahagyjuk dolog. Arra a következtetésre jutottam, hogy talán mégsem áll állandóan készen a konnektor kihúzására, vagyis nincs állandóan a lemezre történt felfüggesztés állapotában. Inkább arról lehet szó, hogy - és ez tényleg kapcsolódhat a fájlnéküliséghez - a Phantom OS bootolási és leállási folyamata tér el az összehasonlításban szereplő másik két operációs rendszerétől. Tehát ugyanúgy árt neki a hirtelen áramszünet, de gyorsabban indul és áll le, talán mert ezek a folyamatok közelebb állnak a Linux/Windows merevlemezre történő felfüggesztéséhez és ebből az állapotból történő újraindításához. Kicsit más szemszögből nézve talán arról lehet szó, hogy a merevlmezen levő operációsrendszer-példány jobban hasonlít a memóriában futó példányra, így az indítás egyszerűbb műveletsorral történik mint mondjuk a Linux esetében, ahol felismeri, ellenőrzi, felcsatolja a fájlrendszereket, aztán a fejlrendszeren talált töménytelen konfigfájl által meghatározott módon programfájlok százait vagy ezreit használja ideiglenesen vagy tartósan futó folyamatok létrehozására, ami nem kis meló. (A legtöbbször nem is megy le minden hiba nélkül ;)

Könyvet olvastam

2009.02.10. 15:56

Szerbusztok, kedves emberek!

 

Na jó, ezt viccből írtam, tudom, hogy nem olvassa senki. Igazából jelenleg nem is érzem fontosnak, hogy valaki olvassa, inkább azért írom, hogy archiválva legyenek a gondolataim, mert a közvetlen utódaim számára szeretném egy kicsit rendszerezve és minél veszteségmentesebben átadni. Annyi exhibicionizmus azért mégis van bennem, hogy iderakom, de tudjátok mit? Csapjatok érte pofán káposztás piroggal, mint ugye Andrij Sevcsenkót, amikor a falubeliekkel együtt menekült a csernobili sugárzás elől, höhö. Ti pedig, indexes rendszergazdák, nagyon vigyázzatok, légyszi, nehogy valami adatvesztés áldozatául essen a blogom, mert egyelőre lusta voltam magamnak is elmenteni. Rendesen cseréljétek a kazettákat, vagy valami ilyesmi!

Szóval megbetegedtem, és mikorra már eléggé rosszul lettem ahhoz, hogy az mentességet adjon egy napi aktív családi élet alól, akkor aztán olyat tettem, amire talán évek óta nem volt példa: elolvastam egy könyvet, méghozzá Révai Gábor "Beszélgetések nem csak tudományról - Csányi Vilmos etológussal és Lukács Béla fizikussal" c. művét. Én ugyebár a lustaságomon és a rendkívüli szétszórtságomon kívül sokáig azért is nem írtam, mert tisztában vagyok azzal, hogy egy félművelt, értelmiséginek semmiképpen nem nevezhető, így aztán a középosztályt alulról jó esetben is éppen csak közelítő valaki vagyok, és mit ugassak itt, mikor egyrészt nem sok haszna lesz annak amit írok, másrészt meg nevetség tárgyává is tehet. Na, de ezt a könyvet elolvasva meg kellet látnom, hogy a nagy gondolkodók is, ha elkalandoznak a saját szakterületükről - márpedig ezt szívesen teszik -, akkor felületes és elhamarkodott ítéleteken alapuló elméleteket képesek gyártani, amiben még én is találok nem egy hibát. Messze a kocsmai okoskodások szintje fölött vannak, persze (igaz, pont ma hallottam a domokosi Szász Jánosról) de azért valószínűleg nem érik el azt a szintet, hogy az amerikai stratégiai döntésekhez használt tanulmányokkal vetekedjenek :)

Csányi Vilmos pl. az egyik mondatában arról beszélt, hogy nincs erkölcsi értelemben jó és rossz közösség, később viszont azt mondta, hogy ami a félelmen alapul, az a számára nem közösség. Nyilván az első esetben mint természettudós nyilatkozott, másodszor pedig mint a társadalmunk tagja, de nem figyelmeztetett, hogy ugyanazt a szót most más kontextusban kell értelmezni (sőt, ami még rosszab, hogy ezt talán saját megában sem tudatosult ott és akkor). Igaz, a kérdező is annyira provokálta, hogy az már szándékos hibára kényszerítéssel ér fel. Na, meg azt is be kell látnom, hogy ha engem kérdezne valaki úgy, mint őt, megközelítőleg sem tudnék olyan okosakat mondani, és amúgy is, kritizálni mindig könnyebb, mint alkotni, amint erre a feleségem bölcsen rávilágított.

Mindezeket az enyhítő körülményeket figyelembe véve azért elmondhatom, hogy sok más felszínességet is tapasztaltam a gondolataikban, pl. hogy mi magyarok ezt így mondjuk, és a magyar aztán ilyen meg olyan különleges nyelv, amitől mindig a falnak megyek, de sajnos több példát most nem bírok visszaidézni, viszont így szerencsére a blogbejegyzés is rövidebb lesz.

Na, erre fogtam Konrad Lorenz, a Tükör hátoldala c. művét, hogy na, majd ez a nagy formátumú gondolkodó helyreállítja a társai becsületét, és egyébként is a felsőbbrendű német elme kiköszörüli az abszurdisztáni szellem által ejtett csorbát, de nem. Ő is jött azzal, hogy a német nyelv így különleges meg úgy különleges, és különben is, mi, németek vagyunk a legilyenebbek meg a legolyanabbak... Na, jó. Ők aztán biztos ismerik minden nép lelkét és nyelvét, így aztán tudják, hogy az övüké a legilyenebb meg a legolyanabb. Aztán meg fogja magát, realistaként nekiesig az idealistáknak, és rendkívül leegyszerűsítő módon kijelenti, hogy az ókori görög természettudományok azért satnyultak el, mert Platónnal az élen mindenki idealista volt, és inkább filozófusok akartak lenni, mint természettudósok. Jó, lehet, hogy ez is szerepet játszott, én nem értek hozzá, de ennyi lenne az egész? Ennyivel el lehet intézni? Elsorvadtak egyáltalán?

OK, azt látom, hogy minden tekintetben felettem álló emberekről van szó, és inkább az ő gondolatait használja a társadalom, mint az enyémeket, de mivel gondolkodó létükre megláttam bennük a gondolkodásában esendő embert, úgy döntöttem, hogy mostantól mégiscsak blogolhatok. Persze, jobb lenne, ha még elolvasnék sok mindent (most pl. a Bibliát irányoztam elő, de úgyis túl lusta vagyok hozzá), és korban is érnék még hozzá, de mindegy, bele is csapok a lecsóba.

Na, legutóljára a Tükör Hátoldalában a realizmus és az idealizmus ellentétéről olvastam, úgyhogy most azokat a gondolataimat összegzem (vázlatosan, mert jó álmos vagyok), amiket eddig erről gondoltam, és még nem felejtettem el.

 

Hát, ugye, ez a Platón valami olyasmit mondott, hogy ugye a konkrét, mindenféle sallanggal felruházott dolgoknak van valami sallangmentes absztrakt képe, az idea, ami talán előbb volt, és magasabb rendő, mint maga a dolog. Én ezen talán főiskolás koromban gondolkogdtam utoljára igazán, és akkor elintéztem annyival, hogy biztos tévedett. De be kell látnom, hogy a buta fejemmel nem tudhatom, hogy tényleg tévedett-e. Amúgy is, mi a tévedés? Mi az igazság? Na mindegy. Tudjátok mit? Most az jutott az eszembe, hogy ha PLatón ezt gondolja, akkor biztos belülről, a szubjektum felől halad az objektum felé. Egy MATERIALISTA/ATEISTA természettudós számára ez a haladási irány természetellenes, de miért ne haladhatnánk ebbe az irányba. Sok gondolatom van erről, de erre ma nem lesz időm. Annyit talán előrebocsátanék, hogy hívő létemre azt a materialista gondolkodásmódot egyáltalán nem tartom üldözendőnek, sőt nagyon is rokonszenves nekem, de azt hiszem, máshogy is lehet ezt gondolni, és hogy a kettő nem biztos, hogy esmásnak ellentmond, és ezért megéri egymásnak esni.

Mindegy, egyelőre maradok az eredeti gondolatomnál. Szóval abból indultam ki, hogy az ideáknak a dolgok elé helyezése a sorrend megfordítása, hiszen az ideák tulajdonképpen az emberi agy, az emberi tudat absztrakciói a dolgokról. A lényeg megragadása az információ megfelelő feldolgozása útján. Előbb volt tehát a dolog, csak aztán az idea, és az idea pedig nem objektív valóság, hanem csak az emberben, még inkább az emberek közötti kommunikációban jelenik meg (és hogy talán csak ezért tud ilyen tisztán megjelenni az egyes ember tudatában, mert az evolúció által kitermelt beszédkészség létrehozza mint szót vagy a nyelv más elemét (de leginkább szót, azt hiszem)). Ezzel inkáb Konrad Lorenz pártján állok. De igazából nem tudom, hogy Platón igazán objektív létezőként gondolt-e az ideákra, mert ha nem, akkor nem mondanám ki olyan vehemensen, hogy tévedett.

Szóval akkor a kérdés mondjuk, legyen az, hogy a "való világ" csak álom, és semmiben sem lehetünk biztosak azon kívül, hogy "Gondolkodom, tehát vagyok", vagy pedig egy objektív valóságban élünk, amely ugyanúgy létezi, mint mi. Nos, szerintem a kérdés boncolásakor kár lenne áskálódni, pörlekedni (azon, hogy ki ölt meg kit ;). Végül is én úgy gondolom, hogy a saját létezésemen kívül semmiben sem lehetek teljesen biztos. Még azt sem tudhatom, hogy mit jelent az, hogy "létezni", csak azt, hogy valami olyasmi történik velem, amit joggal nevezet létezésnek. De hogy ez nem csak valami álmodás-e? Ezt nem tudhatom, és valójában TELJESSÉGGEL LÉNYEGTELEN is. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a rajtam kívüli világ létezése annyira következetes, konzisztens módon történik, hogy az egyszerűség kedvéért nyugodtan tekinthetjük objektíve létezőnek. Ez a hozzáállásom persze biztosan túl pongyola egy filozófus számára, a természettudósok pedig eddig is valósként kezelték a világot, úgyhogy sok újat nem mondtam.

Konrad Lorenznek nagyon tetszett az a gondolata, hogy minden megfigyelést (valószínűleg ezért "Kísérlet" a mű alcíme) az objektív világ történésének és a saját megfigyelő apparátusomnak (érzékszervek + agy) a kölcsönhatásaként kell értelmeznem. Vagyis a világot egy szűrőn keresztül látjuk, és ez a szűrő bennünk van. Mnden megfigyeléskor figyelembe kell tehát venni a szűrő torzító hatását, és lehetőség szerint korrigálni a kapott eredményt. Ilyen szűrő pl. az, hogy az elektromágneses hullámokból csak egy kis hullámhossztartományt vagyunk képesek a saját érzékszerveinkkel felfogni (a látható fényt), és ezt is erősen meghamisított formában. Hullámhosszak helyett ugyanis színeket látunk, a szemünk pedig az egyszerűség kedvéért ezt a lineáris frekvenciaskálát körré hajlítja, és a fizkában egyáltalán nem létező színkeverés illúzióját hozza létre. Ezzel nagyon sok vizuális információ elveszik (a fül is nagyon sokat veszít ilyen egyszerűsítésekkel), de legalább olcsóbban megvalósítható a színes TV és a színes nyomtatás. (Az utóbbi két mondat okoskodásai nincsenek benne a könyvben, ezek a saját fiatalkori gondolataim.) Hozzátehetjük azt is, hogy képtelenek vagyunk tudomást szerezni pl. a molekulákról, atomokról, szubatomi részecskékről, erőterekről és még nagyon sok olyan dologról, amiről nekem a leghalványabb fogalmam sincs.

Mégis van fogalmunk ezekről a dolgokról, mert évezredek tudósgenerációi egymás vállára állva már képesek eléggé messze látni ahhoz, hogy megalkothassák ezeket a fogalmakat. Persze ezeknek a fogalmaknak, gondolatoknak az összesége nem az objektív valóság, csak annak a gondolati modellje, vagyis egy szűrt dolog, csak itt a szűrő nem csupán egyetlen emberben volt. Az egész emberiség végezte a külvilágból érkező jelek feldolgozását, és egyelőre így sikerült korrigálniuk. Folytatják még a munkát, alakul a modell, folyamatosan próbálják minél inkább közelíteni a valósághoz, de azért nehéz ez a munka, mert a (talán) megismerhetetlen világ ismeretének hiányában nem látható, hol, merre kell a modelt formázni ahhoz, hogy közelítse az eredetit. Persze, tisztában vanak a modell tökéletlenségével, és készek mindig akár radikális változtatásokat, újrakezdéseket is végrehajtani. Így építik, fejlesztik tehát a szabad gondolkodók az emberi tudományt, a legértékesebb építményt, amit mi emberek létrehoztunk. Hatalmas eredményeik vannak (gondoljunk csak a holdraszállásra, a csecsemőhalandóság visszaesésére, géntechnológiára, stb.), amelyek mind azt mutatják, hogy jó úton járnak. Persze, a tudóstársadalom is emberekből áll, hatnak rájuk a társadalomból jövő nyomások, a különböző nézetek híveinek küzdelmei pedig sokszor nem kifejezetten nemesebb módon történnek, mint a politikusok küzdelmei, de a tudomány épül, kiszórja a rosszabbat, beépíti a jobbat.

Egyébként arról, hogy miért épül ilyen gyorsan az utóbbi időben, arról azt gondolom, hogy ennek (talán többek között) az az oka, hogy megnőtt a népsűrűség, differenciálódott a munkamegosztás, nőtt a megtermelt, felhasználható javak mennyisége. A tudomány fejlődése pedig visszahat az említett folyamatokra, így ördögi/angyali kört hoz létre, exponenciálissá téve a gazdasági növekedést. Végül is a középkorban is a legsűrűbben lakott területeken (Pó völgye, Németalföld) volt a legfejlettebb a technológia Európában. Egyébként a Révai Gábor könyvében szereplő mindkét tudós optimistának tűnt az emberiség jövőjével kapcsolatban. A tudomány általában minden problémát megold, igaz minden megoldás melléktermékeként tíz új probléma keletkezik. Ha a megermelt javak többsége anyag és energia helyett inkább információ lenne, akkor talán elég sokáig folytatódhat az exponenciális növekedés, mondta Lukács Béla. Így akár még az is lehet, hogy átvészeljük a klímaváltozást, és megmentjük a tudományt, ami mindabból épül fel, ami a leginkább emberré tesz minket. Nagy érték ez, és így megkockáztatóm, hogy a bolygónkon az ember a legnagyobb kincs. Érdemes tehát "megmenteni a bolygót" akkor is, ha ezt csak a saját érdekünkben tesszük. (gyk: Alapvetően nem értek egyet George Carlinnell annak ellenére, hogy nagyon tetszik az előadása.)

 Szerbusztok, magyar testvéreim, mizújs? Előbújtam az egérlyukból, mer' itten gazdasági válság van. Na, mindjárt megmondom a frankót, e. Pedig nemrég még azt akartam bejelenteni, hogy nem okos dolog a frankómegmondás. Történt ugyanis, hogy olyasmikről akartam egy posztot írni, mint hogy trianon, meg magyarok, szlovákok, románok, orosz birodalom, Kelet-Közép-Európa, és annak ÖRÖKÖS lemaradása a nyugathoz képest, stb., de mielőtt ezeket megírtam volna, el akartam olvasni Szűcs Jenő "Vázlat Európa három történeti régiójáról" c. művét, meg még egy-két dolgot, de egyrészt nem értem a végére, másrész meg közben rájöttem, hogy nem állok azon a szinten, hogy ezekről a dolgokról megmondjam a frankót. Valószínűleg nagyon sok frankómegmondó nem áll azon a szinten, de mindegy. Azt hiszem (mondjuk, eddig is tudtam), én inkább a kérdések embere vagyok, nem a válaszoké.

 

 Na, de ha már itten vagyok, kifejteném, hogy mi a véleményem a jelenlegi válságos helyzetről. Magyarország szempontjából talán annyi, hogy tulajdonképpen nem is lennénk akkora válságban, csakhogy éppenséggel háború folyik ellenünk. Megtámadtak minket, de  tényleg. Nem tudom, ki, valami bankok, meg befektetési guruk olyat tesznek velünk, ami nagyjából megfelel annak, mintha fegyverrel vonultek volna fel az országunk ellen. Ez a háború persze a pénzpiacon, vagy hol a **** zajlik, de attól még igazi háború. Kirabolják a kincstárat, kiéheztetik az országot, és talán még addig is elmennek, hogy a polgári lakosságnak okozzanak szenvedést. Nem fegyverekkel harcolnak, hanem pénzzel. Ezek tulajdonképpen pénzmérnökök. Hatalomspecialisták. Mert mi a pénz? Ha birtoklod, akkor nem más, mint hatalom. Minél több van belőle, annál nagyobb mértékben érvényesítheted az akaratod ebben a társadalomban. Lehetővé teszi például még több pénz megszerzését. Olyan anyag, tehát, amelyre érvényes a gravitáció törvénye: ha nagy tömegben van jelen valahol, akkor magához vonz még többet, és ha így még nagyobb tömeggé áll össze, még erősebben vonzza máshonnan a pénzt. Áramlik a központok felé. Vannak tehát ezek a pénzmérnökök, akik (többé-kevésbé) ismerik a pénz törvényeit, és a munkájuk főként abból áll, hogy játszadoznak vele, óriási tömegeket szerkesztenek össze belőle maguknak. A legtöbbjük biztos függővé vált már ettől a munkától, és nem törődnek azzal, hogy a tevékenységük nem éppen válik a lakosság széles tömegeinek a javára. Talán még azt is hiszik, hogy csak mert ilyen fontos munkájuk van, mindjárt különbenk is az átlagembernél. Na, mindegy, nem hibáztatom őket, végül is ebbe születtek bele, nem tehetnek róla szegények.

 

 Pedig milyen jó kis találmány ez a pénz, szerintem igazán jól fel lehetne használni, nem csak ilyen etikátlan módon. Végül is, azzal, hogy pénzt kapunk a munkánkért, a társadalom fejezi ki számunkra a megbecsülését: "Tessék, itt van százezer megbecsülés. Ennek megfelelő mértékben kaphatsz vissza javakat tőlünk, ilyen mértékben végzünk neked szolgálatot. Legyen meg, amit akarsz, amit szemed, szád megkíván!" Na, de amikor a fent említett, a hatalmi piramis csúcsának környékén elhelyezkedő entitások (itt most nem éppen a politikusokra gondolok) a pénz törvényeinek ismeretében olyan machinációkat végeznek, amelyeknek eredményeképpen a hasznosságukat messze meghaladó mértékben jutnak ehhez az anyaghoz, az már megkérdőjelezi a pénz jelenlegi törvényeinek helyességét. Egy ideje már azt gondolom, hogy talán nem jól döntöttek az államok, amikor hagyták, hogy magánkézben levő pénzintézetek jöjjenek létre, és birtokoljanak ekkora hatalmat. Persze, jó, hogy vannak bankok, jók a bankhitelek és bankbetétek, amelyek segítségével időutaztathatjuk a pénzt a jövőből a jelenbe vagy vissza, attól függéen, mire van szükségünk. De miért ne végezhetné mindezt egy állami bank? Mindjárt több bevételhez jutna az államháztartás, és meg is nőne az állam mozgéstere, nagyon könnyen beavatkozhatna, pénzügyi segítséget nyújthatna azokon a területeken, ahol erre szükség van. Sajnos - attól tartok - ilyen (vagy bármilyen más, a jelenlegitől lényegileg különböző) rendszerre a javak erőszakos újraelosztása nélkül átállni már nem igen lehet. Az állam szerepvállalását ellenzők olyasmiket mondanak, hogy az állam rossz gazda. Nem tudom, így van-e, de szerintem az állam (nem a pártok) legalább tud "önzetlen" lenni. Egy magánkézben levő szervezet viszont aligha. Kiszívja a pénz mindenkiből, akiből csak bírja. Annyit, amennyit bír. Ilyenek vagyunk mi, emberek is. Lopunk, naplopunk, adót csalunk, így jutunk hozzá több pénzhez, mint amennyi jogos volna. Ráadásul még védekezünk is, hogy miért ne venném én ezt el, mikor máshol meg milyen sokkal többet lopnak el/dobnak ki az ablakon. Na, így aztán ne is számítsunk semmi jóra. Egymás jövőjét felélve próbálunk gazdagodni, de közben feléljük a saját jövőnket is.

 

 Hasonló a helyzet azzal, hogy a társadalmunk ennyire a fosszilis energiahordozókra van utalva. Ennek az ökológia következményei most nem tartoznak ide, de még szomorúbbak, mint az eddig tárgyalt társadalmiak. Na meg persze itt van a túlnépesedés. (Ne mondjátok nekem, hogy Európa nincs túlnépesedve!) Sokan vagyunk, és az új társadalmi konvenciók (ld.: reklámok) nyomása alatt eszetlenül fogyasztunk. Fogyasztunk mindent, amire semmi szükségünk nem lenne. Ez nem csak a lakosságra igaz, hihetetlen például, hogy milyen erőforráspazarló (vegyük ide az emberi errőforrást is) termékek és szolgáltatások találnak gazdára mindenféle cégek, intézmények körében. És ennek a sok jószágnak az előállításához bizony rengeteg fosszilis energiára van szükségünk. Ezeket az energiahordozókat pedig sajnos olyan - velünk többnyire ellenérdekelt - hatalmaktól kell megvennünk, mint pl. az orosz birodalom, és akik ezáltal hatalmas profithoz jutnak, kizsákmányolva és függővé téve minket. Még azt is el tudom képzelni, hogy ha önmérsékletet tanúsítanának (ami persze lehetetlen), akkor elég pénz maradhatna mondjuk Magyarországon ahhoz, hogy az aktív lakosság röhögve eltartsa a nyugdíjasokat, meg a többi inaktívat. De sajnos a jelenlegi olajfüggőségünk miatt sújos sarcot kell fizetnünk az említetteknek. Ha lesz is valaha átállás más energiaforrásra, az sem biztos, hogy elhozza a mi függetlenségünket, és különben is, valószínűleg maga ez a folyamat is annyira munka- anyag- energia- és időigényes lesz, hogy talán jobb bele sem gondolni.

 

 Hát, ide juttattak minket a bűneink, kedves testvéreim. Tartsunk bűnbánatot, az eljövendő világválság szenvedései talán meghozzák a megtisztulást, és megszabadulhatunk kapzsiságunktól, tunyaságunktól.

 

 Na, viszlát!

UI: Na, még annyi eszembe jutott, hogy itt van ez a Gyurcsány Feri, meg ez az október 23. Figyeljetek már, fiúk (Viktor, te is)! Szóval úgy látom, hogy ez a Feri nem is olyan rossz gyerek. Ha nem ilyen balkáni körülnények közé született volna, talán még igazán nagyformátumú politikus is lehetett volna belőle. Nem igaz már, hogy senki nem tud neki segíteni, hogy egy kicsit kijjebb húzzon minket a ****-ból. (És ne mondjátok, hogy csak miatta jutottunk ide.) Hát mindenkinek őt kell hibáztatnia, meg keresztbe tenni neki? Hát minden erős embernek fontosabb a pártjának és annak holdudvarának az érdeke, mint az országé? Mindig a mecénásokat és a klientúrát kell kiszolgálni, nem a nemzetet? Na jó, felejtsétek el, tudom, lehetetlen feladat kibújni ezek alól a kötelékek alól. Pedig milyen szép lenne, ha mind összefognánk, akár annyira is, hogy 23-én senki nem zavarogna, hanem mindenki csenben, méltóságteljesen beállna a kormány (meg a jegybank) mögé, és együtt szállnánk szembe a külső pénzügyi támadással, ahelyett, hogy a saját érdekünket szem előtt tartva, mesterségesen szított pániktól vezérelve elkótyavetyélnénk a nemzeti valutánkat Euróért cserébe, ezáltal is a támadóknak kedvezve. Vagy most hülyeséget mondtam?

first

2009.02.10. 15:51

Harminckét éves lettem én. Éppenséggel nem ma, hanem néhány napja, de most vegyük úgy, hogy ez mindegy. Egy ideje már foglalkoztatott a gondolat, hogy blogot indítsak, és most tessék: itt van.

Na, szóval: Magyar vagyok. Mit jelent ez? Szerintem nem sokkal többet annál, mint hogy én magyarnak érzem magam, és a többi magyar magyarként tekint rám (legalábbis remélem). Emellett talán nem elhanyagolható az sem, hogy az anyanyelvem magyar, ami természetesen nem csak azt jelenti hogy messze ezt a nyelvet beszélem a legjobban, hanem még sok egyebet. A magyaron kívül nem érzem magam semmilyen más nemzethez tartozónak sem, ráadásul úgy élem meg ezt a magyarságot, mintha így születtem volna, nem pedig én választottam volna. Érdekes, hiszen legjobb tudomásom szerint anyai ágon tulajdonképpen teljesen német (főként osztrák) származású vagyok. Az anyai nagyapám élete végéig törte a magyart. Akkor én hogy lettem magyar? Hallottam róla, hogy magyarországon intézményesen zajlott a németek elmagyarosítása. Nem tudom, milyen mértékű volt ez az erőszakos elmagyarosítás, és azt sem, hogy ezzel párhuzamosan más nemzetiségek elmagyarosítása is zajlott-e. Mindazonáltal azt hiszem, az én esetemben nem ez az elsődleges oka annak, hogy magyar lettem, hanem inkább az, hogy apám - és már a szülei is - magyarok voltak, és általuk a családban erős, sőt bizonyos mértékben erőszakos magyarságtudat jelent meg. Ez nekem nem igazán volt rokonszenves, de ez, meg talán az, hogy a tágabb környezetemben, az osztálytársaimtól egészen az általam leginkább ismert tévés személyiségekig is mindenki magyar volt (legalábbis annak mutatkozott), szóval ez így együtt engem is magyarrá tett. Minden jel szerint ez a folyamat lezárult, nem vagyok én már sem német sem horvát, sem más, csak magyar. Szeretem a magyarságomat és nem akarom feladni. Örülök neki, hogy annak ellenére sem szakadtam el az anyaországomtól, hogy a történelem folyamán ez néhányszor - ilyen vagy olyan formában - nem sokon múlt.

Most tehát elmondhatom, hogy az őseim - ha genetikailag nem is annyira jellemző módon, de a rám hagyományozott anyanyelven keresztül szellemileg mindenképp - azok az ősmagyarok, akik a honfoglaláskor megérkeztek ide, Magyarországra. A László Gyula féle kettős honfoglalás elméletéről nem tudok nagyon sokat, de legalább egy naugyéban szívesen fogadok bárkivel abban, hogy igaz, így aztán ne mondjuk most azt, hogy "A" honfoglalás 895-ben indult. Mindegy, megtörtént, itt vagyunk, és ez szerintem a magyarság egyik legnagyobb vívmánya. Mekkora királyok vagyunk már, hogy egészen idáig vándoroltunk nyugat felé! Belegondolni is rossz abba, hogy ha ott maradunk Hanti-Manszijszk körzetében, vagy leragadunk valahol félúton, akkor most sok finnugor testvérünkhöz hasonlóan mi is az Orosz birodalom alattvalói lennénk. Amit tehát eddig elértünk, a kudarcok ellenére is óriási diadalnak tekinthető, nem igaz? Pedig nem volt könnyű az idáig vezető út. Először is csicska finnugor létünkre felvettük a nomád török kultúrát, aminek következtében aztán már nem is voltunk csicskák, és feltűnés nélkül jártunk-keltünk a sztyeppei országúton, mígnem megérkeztünk, letelepedtünk. Először az európaiaknak jól megmutattuk, hogy tényleg nem vagyunk csicskák, de mivel ezek az európaiaik - ezen belül pedig szomszédaink, a németek különösen - nem hajlandóak csicskák lenni, kénytelenek voltunk nekiállni hogy most már az európai kultúrát vegyük fel. Az a benyomásom, hogy ez máig sem sikerült teljesen, de szerintem ne adjuk fel, mert egyrészt úgy látom, hogy európainak, főként európai értelemben vett európainak lenni - és itt most befejezem a viccelődést - IGAZÁN NEMES dolog, másrész pedig annak ellenére, hogy az európaiak nem igazán fogadnak el minket európainak, ami nekünk azért sok frusztrációt okoz, mi valahol már nem igazán tudunk mások lenni, mint európaiak, vagy mi (szerencsére).

Mondom, amit eddig elértünk, az sem semmi, de nézzük csak: itt vannak a mi kereszt(y)én(y) egyházaink. Én például katolikus vagyuk. Én tényleg szeretek katolikusnak lenni, igaz, nem minden katolikus van oda azért, hogy köztük vagyok, és belátom, sok jogos kritikát megfogalmazhatnának velem szemben, nem vagyok éppen egy mintakeresztény. Mindegy, szóval itt vagyunk mi, katolikusok, de itt van a többi keresztény egyház is. Szerintem nyugodtan fogadhatunk arra is, hogy nem véletlen az, hogy épp a keresztény gyökerekből táplálkozó Európában van a világ tizenkét legkevésbé korrupt országa (hé, Japán hol marad?!). Az első Finnország. Rokonok! Na jó. lehet, hogy nem közvetlen ok-okozati összefüggésről van szó, de akkor sem véletlen, OK? Én mindenesetre úgy vélem, hogy mi magyarok jól tesszük, ha a keresztény értékekre építünk, és most már komolyan vesszük ezt az európaizálódást vagy mit. Igaz, viszonylag kis létszámú nemzetként, tarka etnikai térképű, feszültségekkel terhelt, nagyhatalmak ütközőzónájaként szolgáló, gazdaságilag és szellemileg periférikus területen nem hiszem, hogy fényes kilátásaink lehetnek atekintetben, hogy felemelkedjünk (oda, ahol amúgy sem voltunk soha), de balkáni(-nak nevezett, és itt kérek elnézét a balkáni népektől) hozzáállással és/vagy az országunk feletti teljes hatalomnak idegen kezekbe történő megadó átjátszásával még ilyen kilátásaink sem lesznek.

 

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok (mármint minden magyar, nem csak a jobboldali szavazók)!